Divat Közösség

A művészetet a praktikummal és a kreatív önkifejezéssel elegyítő divat mostohagyermeke az a szerencsétlen ruhadarab, amiben csupán a praktikum ölt testet, de lehetőség szerint az is láthatatlanul - a zokni.

Az a szerencsétlen ruhaipari melléktermék, ami ugyan megvéd akár a fagyhaláltól is, de lehetőség szerint semmilyen körülmények közt nem bújnánk ki a cipőnkből, mert a legnagyobb műgonddal, és legkifinomultabb ízléssel összeállított öltözéket is egy kivédhetetlen jobb horoggal teszi egy csapásra röhejessé.

(De ne feledkezzünk meg hihetetlenül fontos evolúciós szerepéről sem: a zokniban szeretkező pasi, legyen bármilyen imponáló is a bankszámla kivonata, élből mehet a levesbe....)

Bár az utóbbi időben a nyitott orrú őszi és téli lábbeliket színes zoknikkal küldték kifutóra a tervezők, szép nagy fricskát mutatva ezzel a szandált zoknival viselő férfiakat becsmérlő nőknek, mégsem sikerült a nagy áttörés, a zokni nem jutott feljebb a ranglétrán, a főszerep maradt a lábszárvédőké és a pamutharisnyáké, bár a térdzokni eladható, de az is inkább térdharisnyaként.

A svéd Happy Socks azonban megsajnálta szerencsétlen torzszülöttet, és úgy döntött, nem csak a kalap pótolhatja a hiányos ruhatárat.

Így született meg a Sock Chic irányzat, és egy új "über brand" a divatpiacon.

Kultusz lett a zokniból, ezt sem hittem volna. Bár azt sem, hogy újra súlyos összegeket hagynak butikokban felháborító videózöld nájlonjakóért a fiatalok...:)