Tíz elképesztő dolog, amit meg kellett tenniük a nőknek, ha meg akartak felelni a koruk trendjeinek.

Az emberek egy jó része számára még ma is a divat határozza meg, hogy milyen módszerekkel tegyék szebbé magukat, ám abban az esetben, ha valaki legyint a trendekre, és a saját stílusát követi, akkor ezt nyugodtan megteheti.

A múltban azonban egy nőtől nem csak a divat, hanem a társadalom is elvárta, hogy kövesse a kor szokásait, még akkor is, ha az abszurd volt. A hölgyeknek elképesztő dolgokat kellett megtenniük, ezért lehet, hogy innen származik a mondás, amely szerint „a szépségért meg kell szenvedni”.

15-17. századig – Chopine, vagyis a platform cipő: Régen ilyen lábbeliben jártak a dámák azért, hogy a ruha alja ne koszolódjon be. Mivel egy ilyen cipőben képtelenség volt egyensúlyozni, ezért egy cseléd kísérte és támogatta a dámákat.

Anglia, 17. század – fehér bőr: Ecetet és ólmot kevertek össze, hogy ezzel fehérítsék ki a bőrt, ami sikerült, ám idővel a bőr sárgulni kezdett, amit nem lehetett visszafordítani. I. Erzsébet is élt a módszerrel, ami annyira jól sikerült, hogy a kortársai azt mondták róla, hogy fiatalság maszkját viseli.

Anglia, 17. század – megrajzolt érhálózat: A hölgyek kék ceruzával rajzolták be a mellkasukon az ereket, hogy ezzel hirdessék a nemesi származásukat.

Európa 18. század szépségtapasz: A mesterséges anyajegy több üzenetet tartalmazott. A félhold alak randevúra hívást jelentett. A kupidó alak elárulta, hogy a hölgy szerelmes. Az ajak fölötti engedélyt adott, hogy az adott hölgyet házassági ajánlatokkal keressék meg. A jobb orcán lévő anyajegy tulajdonosa házas volt, a bal orcán lévő anyajegy viszont özvegységet jelentett.

Viktoriánus kor – halálos zöld ruha: Amikor divatba jött a zöld, akkor senkit se érdekelt, hogy hogyan készítik el a ruhát, pedig kellett volna, ugyanis arzén- és réztartalmú festékkel itatták át a holmit. A festék lassan a bőr alá szivárgott, és megölte a ruha viselőjét. A házakat is ezzel festették.

Viktoriánus kor – ajakharapdálás: A történelemnek ebben a korában még nem volt rúzs és pirosító, emiatt a nők véresre harapdálták az ajkukat, hogy elérjék a kívánt színárnyalatot.

Reneszánsz-kor – magas homlok, szempilla nélkül: Ebben az időszakban nem a természetesség volt a divat, ugyanis terjedni kezdtek a kozmetikumok, valamint divatba jött a tiszta, ovális arc, minél magasabb homlokkal. A szempillákat csipesszel szedték ki.

19. század – szépészeti arzén: A múltban a nők azért ették az arzént, hogy ezzel formálják az alakjukat, szebbé tegyék az arcukat, illetve így érték el, hogy csillogjon a szemük. Az arzén felhalmozódott a pajzsmirigyben, ami először golyvát okozott, majd halálhoz vezetett.

20. század – gödröcske kierőszakoló: 1923-ban szabadalmaztatták ezt az eszközt, ami felért egy kínzással a nők számára, ugyanis a gödröcske kierőszakoló két oldalról nyomra a nők arcát, hogy az minél szebb legyen. Az eszköz rettenetesen nagy fájdalmat okozott a hölgyeknek.

1939 – sminkvédő: A bizarr eszköz az esőtől és a hótól védte a nők tökéletes sminkjét. Ha ez nem is hangzik rossz ötletnek, akkor hozzá kell tenni, hogy a sminkvédő hamar bepárásodott, tehát a hölgyek semmit sem láttak tőle. Szerencsére gyorsan kikopott a divatból.

Forrás:http://life.ma