A női ruhatár ezen vitatott darabja a történelem folyamán hol kiment a divatból, hol visszajött, mégis mai napig rendületlenül hódítja meg a női nem képviselőit.

A fűző a 16. században vált népszerűvé, és a francia forradalomig a divatos megjelenés egyik összetevője volt. Elsősorban arra tervezték, hogy a felsőtestből elegáns hengeres alakot formáljon, és keskenyítse a derekat is. Akkoriban voltak rajta pántok, és a derék alatt végződött, úgy tette laposabbá a mellkast, hogy közben feltolta a melleket. A hangsúly nem annyira a derékbőség csökkenésén, hanem a fűző által biztosított merev, egyenes vonalak és felül kidomborodó mellek kontrasztján volt.
A klasszikus korban az antik világban divatos stílus került előtérbe. A ruhák a görög és római öltözet mintájára készült magas derekú ruhák jöttek divatba, melyek a mellek alatt kezdtek kibővülni, levéve a hangsúlyt a karcsú derékról, így nem volt szükség a fűzőre. 

A deréktalanság nem sokáig volt divatban, mindössze ötven év múlva a vállak és a szoknyák elkezdtek szélesedni, a derék pedig újra keskenyedni, és lassan visszatért természetes pozíciójához. Az 1850-es évekre a hangsúlyos vállak is kimentek a divatból, így a derékvonalat újra keskenyíteni kellett, hogy ugyanazt a hatást érhessék el vele, mint előtte a nagy vállakkal. Ebből a korszakból származnak az első, már-már öncsonkításnak minősülő, abnormálisan szoros fűzők. A szélsőségesen keskeny derék kedvelői a mai napig formálják alakjukat fűzőkkel. Hátrányai közé tartozik, hogy a belső szervek elmozdulása miatt diétára kényszerülnek viselőik, valamint csak mellkasi légzésre képesek. 

A Viktória és Edward kora béli fűzők a derék alatt kibővültek, és több inccsel a derék alá értek, valamint sokkal masszívabbak voltak elődeiknél. A feminista mozgalomnak és ruhareformoknak köszönhetően a nők teljesen elhagyták a fűzőket. A ruhák kényelmesebbé váltak, így dolgozni és mozogni is sokkal könnyebben lehetett bennük.

Bár már rég kiment a divatból még mindig vannak, akik szexinek találják, ugyanakkor a fétis öltözetek egyik nélkülözhetetlen kelléke lett. Időközben divatba jöttek azok a fűzők, melyeket nem alsóneműként használnak, hanem utcai viseletként.

Mérettől függően négyfajta fűzőt lehet megkülönböztetni. A derékfűző azoknak tanácsolt, akik csak ismerkednek a ruhadarabbal. Előnye, hogy viselés közben alig érzi magát az ember szorosra fűzve, szabadon tud lélegezni és maximális mozgásszabadságot élvez. Erősen kihangsúlyozza a derekat, ez által a mell és a csípőt és a melleket is kiemeli. A mell alatti fűzők felső szegélye, mint ahogy azt a neve is sejteti, a mell alatt végződik, így kiemeli annak körvonalát, megemeli és megtámasztja. Ezzel együtt a hasat is lelapítja, valamint a hátat is megtámasztja. A félmelles fűzők félkosárrásszel rendelkeznek, amik éppen hogy a mellbimbók felett végződnek. Hatásait tekintve ugyanazok, mint a mellalatti fűzőknek, mindössze hosszúságában különbözik. A mellet eltakaró fűzők teljesen kidolgozott kosárrésszel rendelkeznek, így a felsőtestet mindenütt körülölelik, és rendkívül elegáns tartást kölcsönöznek.